Meghatározása:
Alvással töltjük napunk egyharmadát, a kielégítő alvás nélkülözhetetlen a megfelelő fizikai állapothoz és a jó közérzethez. Az insomnia (álmatlanság, elégtelen alvás) többé-kevésbé tartós alvási probléma, amely során az adott személy úgy érzi, hogy az alvása zavart, illetve nem pihentető. Az alvászavar kihat a nappali éberségre és a hangulatra is, ily módon memória- és koncentrálási zavarhoz, fáradtsághoz, depresszióhoz vezethet, rontja a munkahelyi teljesítményt, megnöveli a balesetek valószínűségét. Leggyakrabban az alábbi alváspanaszok fordulnak elő: nehezen alszik el, az éjszaka során gyakran felébred (felületes alvás), és nehezen tud újra elaludni, kora reggel spontán felébred, az alvást követő nap fáradt. Felmérések szerint a felnőttek egynegyed része számol be alkalmankénti insomniáról, 10 százalékuknál pedig az insomnia súlyos, kezelést is igénylő probléma. Az insomniák többsége másodlagos (szekunder, szimptómás, tüneti), azaz valamilyen testi vagy lelki betegség, pszichés állapot, kémiai anyag, életmódbeli vagy környezeti tényező a kiváltó oka. Legtöbbször egyidejűleg többféle faktor is felelőssé tehető az insomnia előidézésében. A primer (elsődleges, önálló) insomniák ritkák, ezek hátterében magyarázó ok nem található.
Előfordulása:
Az alvásra vonatkozó panaszok nagyon gyakoriak, az insomnia visszatérően a felnőtt populáció 50 százalékát érinti valamilyen módon.
Megelőzés:
A megfelelő alváshigiéne, az egészséges és rendszeres életmód, a stressz megfelelő kezelése az alvási zavar megelőzésének fontos eleme. Az alvászavar és a pszichiátriai megbetegedések közötti erős kapcsolat a pszichiátriai kivizsgálás fontosságára hívja fel a figyelmet. Az alváspanaszok hátterében rejlő pszichiátriai megbetegedések (pl. alkalmazkodási zavar, pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió) korai felismerése és adekvát kezelése megelőzheti a kórkép súlyosbodását, csakúgy mint a altatók szükségtelen mértékű alkalmazását, illetve az alkohollal vagy gyógyszerrel történő öngyógyítást.
Utolsó kommentek